PC

A Neverwinter Nights-sorozat minőségi emelkedése tovább folytatódik: a felejthető első rész, a szórakoztató kiegészítők és a már egész kellemes második rész után a legújabb expanzió végre kifejezetten jó szerepjáték lett, amit kár lenne kihagyni a műfaj régi és új rajongóinak.

UEFA EURO 2008

Az eddigi tapasztalatok alapján nem kellett jósnak lenni ahhoz, hogy előre megmondjuk, hogy az EA az idei Európa-bajnokságot sem hagyja szó, illetve játék nélkül. A játék lemezét a meghajtóba helyezve több nagy kérdés keringett a fejemben. Vajon az EA-nél úgy gondolták, hogy elég lesz a FIFA 08-at átültetni „ebés” környezetbe? Vagy újítás is van azért? A telepítés után persze hamarosan megtudom.

Van olyan játékos, aki nem ismeri a Rainbow Six sorozatot? Ha igen, akkor sürgősen szégyellje el magát. 2006 decemberében megjelent a sorozat 5. része, amely Amerika játszóterére, Las Vegasba kalauzolja a játékost.

Az R6: Vegas „to be continued...” felirata után 16 hónapos fejlesztés eredményeként idén áprilisban bemutatkozott a folytatás, a Vegas 2. Az első rész a leegyszerűsödött játékmenet ellenére kiválónak bizonyult, lássuk mivel rukkol elő a második rész!

Hitman – Codename 47

A dán IO Interactive stúdiójából 2000. novemberében egy legenda indult útjára, amikor is megjelent a Hitman sorozat első része. Gondoljunk csak bele, mennyivel szegényebbek lennénk, ha nem tudnánk meg, milyen is klónként bérgyilkosnak lenni…

A napokban volt szerencsém végigjátszani a 2008-as év egyik legjobban várt játékát, az Assassin’s Creedet. Elég sok játék áll már a hátam mögött, de ennyire még egyik sem bizonytalanított el, mikor az értékelésre került sor.

2007 nem csak az FPS-rajongóknak hozott újabb nagy neveket és már megszokottá vált grafikai fejlődést, hanem meglepő módon a körökre osztott stratégiák és taktikai játékok szerelmesei is végre úgy érezhették, hogy velük is törődnek – még ha szerencse is kellett ahhoz, hogy ezt a törődést észrevegyék a nagynevű akciójátékok több millió dolláros marketinggel megerősített áradatában. A közelmúltban írtam az UFO: Extraterrestrials-ról, mely a legendás X-Com-sorozatnak állított nem hibátlan, ám élvezhető, szórakoztató emléket, mostani cikkem alanya pedig leginkább a szintén nagynevű Panzer Generals rajongóinak szívét dobogtathatja meg – ezúttal azonban egy olyan játékkal van dolgunk, amely kidolgozásban is méltó lehet a nagy őshöz.

KillerT jóvoltából immár megszületett az első vendégcikkünk is, mely témájául egy kicsit régi, ám értékeiből semmit sem vesztett játékot, a Fable-t választotta.

(Ha ti is szeretnétek hozzájárulni az oldalhoz valamilyen írással, akkor küldjétek azt el a címemre: leon121@gmail.com)

Fable – The Lost Chapters

Most, hogy a Lionhead háza tájánál a Fable 2 fejlesztése a végéhez közeleg – vagy legalábbis a hivatalos honlap szerint az Xbox 360-as verzió már idén a várakozó játékosok kezébe kerülhet -, elérkezettnek láttam kicsit feleleveníteni az elveszett fejezetek kellemes emlékeit.

Röviden, azaz rövidke villámértékelések játékokról (régi-új egyaránt). Kísérleti terep, remélem tetszeni fog nektek. Első alanyom a Fahrenheit .

A csehek nagy rajongói lehetnek az eredeti, idén épp 15 éve startolt X-Com/UFO sorozatnak. 2003-ban a cseh Altar Interactive elindította az UFO: After- sorozatát, amely 2007-ig 3 részt élt meg (Aftermath, Aftershock, Afterlight - és nem, nem fogok elsütni egy aftershave-es vagy afterparty-s poént sem), és bár merített ötleteket az őstől, mégis csavarintott a jól bevált elemeken. Ez valószínűleg nem tetszett a szintén cseh Chaos Concept-nek, akik 2007-re kijöttek az ő elképzelésükkel. Az UFO: Extraterrestrials ha jószívűen szeretnék fogalmazni, az eredeti X-Com előtti tisztelgés, ha kevésbé finoman, akkor pedig paradox kifejezéssel élve a legnagyobb rókabőr, ami idáig valaha is lekerült a kis szürke emberekről.

A Blizzardból kivált alapítótagok által létrehozott Flagship Studios első játékát bejelentése óta nagy várakozás vette körül. Aztán amikor nemrég megjelent, a sajtó és a játékosok is elég vegyes érzelmekkel fogadták: volt, aki szerint hatalmas csalódás, más szerint beváltotta az ígéreteit. Nekem még csak most sikerült a végére érnem, a véleményem: jó lett, de bizonyos részeken csúnyán elbukott.

Nagyjából az Evil Genius óta nem volt lehetőségünk megtapasztalni, mennyire is „jó rossznak lenni”. A Dungeon Keeper-sorozat nagyszerűségét és egyediségét mutatja, hogy azóta se nagyon igyekeztek meglovagolni a sikerességét (vagy csak akkortájt még nem volt szokás más játékokból „kölcsönvenni” ötleteket). Most azonban itt az Overlord: újszerű játékmenet, humor, jól lecsiszolt, átgondolt megoldások és ötletes fejtörők jellemzik, valami mégis hiányzik belőle: az a fajta „gonoszság”, ami a Dungeon Keeper-t anno olyan különlegessé tette.

Bármennyire is szeretem a Bioware-t (elsősorban a Baldur’s Gate-sorozat miatt), valahogy mégsem keltette fel túlságosan érdeklődésemet a Jade Empire, mikor először hallottam róla. Egyrészt túlságosan akciójátéknak tűnt, másrészt nem rajongok a távol-keleti világért. Aztán mikor megjelent itthon a magyar változat, valahogy mégis úgy alakult, hogy megtetszett, és megvettem. Ebben nyilván nem kis szerepe van a minőségi, igényes csomagolásnak, és az ehhez mérten korrekt árnak (elismerésem a magyar forgalmazónak). Aztán elkezdtem vele játszani, és rövid idő alatt magával ragadott, és mire befejeztem, felkerült a legnagyobb játékélményeim listájára. Nade ne szaladjunk ennyire előre…

A Diablo-sorozat sikerét megirigyelve több trónfosztási kísérlet is érkezett, azonban ezek többnyire csak egy bizonyos szűkebb réteget tudtak maradéktalanul megnyerni maguknak. A Chris Taylor (a nagysikerű Total Annihilation atyja) nevéhez fűződő Dungeon Siege-t alaposan kidolgozott, rendkívül játékosbarát kezelésével és szerencsésen eltalált tápolós játékmenetével az egyik nagy esélyes trónfosztónak kiáltották ki, és valóban, bizonyos szempontból méltó vetélytársa volt a Blizzard klasszikusának.

1995-ben a Duke Nukem mellett egy forradalminak ígért új FPS játék készülgetett a 3DRealms gondozásában. Sajnos a játék fejlesztői közül menet közben többen elhagyták a céget, a fő designer Tom Hall például az Ion Storm megalapítása miatt. A készítőket átok sújthatta, hisz a megjelenés az évek során folyamatosan csúszott, halasztódott, mígnem néhány rajongót kivéve a többség szépen meg is feledkezett az egyébként nem kimondottan túlmagasztalt játékról (szemben a Duke Nukem Foreverrel, ami mind a mai napig benne él a köztudatban, még ha már-már komikus szinten is).