RPG

A Neverwinter Nights-sorozat minőségi emelkedése tovább folytatódik: a felejthető első rész, a szórakoztató kiegészítők és a már egész kellemes második rész után a legújabb expanzió végre kifejezetten jó szerepjáték lett, amit kár lenne kihagyni a műfaj régi és új rajongóinak.

KillerT jóvoltából immár megszületett az első vendégcikkünk is, mely témájául egy kicsit régi, ám értékeiből semmit sem vesztett játékot, a Fable-t választotta.

(Ha ti is szeretnétek hozzájárulni az oldalhoz valamilyen írással, akkor küldjétek azt el a címemre: leon121@gmail.com)

Fable – The Lost Chapters

Most, hogy a Lionhead háza tájánál a Fable 2 fejlesztése a végéhez közeleg – vagy legalábbis a hivatalos honlap szerint az Xbox 360-as verzió már idén a várakozó játékosok kezébe kerülhet -, elérkezettnek láttam kicsit feleleveníteni az elveszett fejezetek kellemes emlékeit.

A Blizzardból kivált alapítótagok által létrehozott Flagship Studios első játékát bejelentése óta nagy várakozás vette körül. Aztán amikor nemrég megjelent, a sajtó és a játékosok is elég vegyes érzelmekkel fogadták: volt, aki szerint hatalmas csalódás, más szerint beváltotta az ígéreteit. Nekem még csak most sikerült a végére érnem, a véleményem: jó lett, de bizonyos részeken csúnyán elbukott.

Bármennyire is szeretem a Bioware-t (elsősorban a Baldur’s Gate-sorozat miatt), valahogy mégsem keltette fel túlságosan érdeklődésemet a Jade Empire, mikor először hallottam róla. Egyrészt túlságosan akciójátéknak tűnt, másrészt nem rajongok a távol-keleti világért. Aztán mikor megjelent itthon a magyar változat, valahogy mégis úgy alakult, hogy megtetszett, és megvettem. Ebben nyilván nem kis szerepe van a minőségi, igényes csomagolásnak, és az ehhez mérten korrekt árnak (elismerésem a magyar forgalmazónak). Aztán elkezdtem vele játszani, és rövid idő alatt magával ragadott, és mire befejeztem, felkerült a legnagyobb játékélményeim listájára. Nade ne szaladjunk ennyire előre…

A Diablo-sorozat sikerét megirigyelve több trónfosztási kísérlet is érkezett, azonban ezek többnyire csak egy bizonyos szűkebb réteget tudtak maradéktalanul megnyerni maguknak. A Chris Taylor (a nagysikerű Total Annihilation atyja) nevéhez fűződő Dungeon Siege-t alaposan kidolgozott, rendkívül játékosbarát kezelésével és szerencsésen eltalált tápolós játékmenetével az egyik nagy esélyes trónfosztónak kiáltották ki, és valóban, bizonyos szempontból méltó vetélytársa volt a Blizzard klasszikusának.